Tus

A távolkeleti művészet alapvető technikája, legfőbb kifejező eszköze a vonal és a tónus.
A japán és kinai tusfestészet sokféle témát ölel fel, de a természet és az évszakok változása központi helyet foglalnak el.

Klasszikus tus

Tust (kinai vagy indiai tusnak szokták nevezni) fából vagy növényi pernyéből készítenek, állati eredetű ragasztóanyaggal keverik, aztán korongokat, rudakat formálnak belőle, végül megszárítják.
A megkeményedett tust használat előtt kövön szétmorzsolják miközben vizet csepegtetnek hozzá, hogy folyékony legyen.
/különleges esetekben a rudakba egy igazgyöngyszemet tesznek, ez a cég ajándéka a vásárlónak, és a rudakra a cég nevén kívül sárkányt is bélyegeznek arannyal./

A tus terjedésével a tusok fajátái is változtak :
-A középkorban: -cserzőgubacsból nyert sűrű folyadék mely idővel megbarnult.
-Rembrandt: -faszénből kivont sárgásbarna tussal dolgozott.
-Goya korában: -tintahal festékanyagával, vagyis szépiával dolgoztak.
-Napjainkban: -kályhakorom+sellakpaszta (ami miatt száradáskor vízoldhatatlan lesz)

Mire dolgozhatunk?
-nedvszívó papír ( nád, bambusz, kender, gyapot, eperfakéreg, merített )
Mivel dolgozhatunk?
-náddal, hattyú- és lúdtollal, acéltollal.

A kinai tus a legjobb minőségű tus,melyet parafakoromból,kámforból, mósuszporból készítenek